Egy zakó másik élete

Egy meghívó tervezése összetett feladat. A végeredmény kifejezi a személyiségeteket, a kapcsolatotokat, akár egy történetet is elmesélhet, és ez az első dolog, amiből a násznép megismerheti az esküvőtök stílusát.

Bennem már a szervezés kezdetén körvonalazódott, hogy milyen meghívót szeretnék. Akkor voltunk hivatalosak Erikáék kézfogójára, és a kedvesnek egy világos kék-fehér csíkos zakót vettünk az eseményre, ami nem volt egy olcsó darab, ezért viccesen meg is jegyeztem, hogy ezt kell felvegye a mi lagzinkra is.

Azok a csíkok egyre jobban zizegtek a fejemben, és lassan kialakult a meghívó alapja, majd az egész esküvő dekorja. Ha pedig annyit mondok, hogy a gyűrűhúzás Párizsban történt, már nem is kérdés, hogy miért pont az Eiffel-torony bukkant még fel az invitáción.

Vinca Design_150414

Nagy lelkesen felvázoltam a képet a nagybetűs pasasnak, aki vőlegénytől olykor meglepő módon szintén lelkesen jóváhagyta a tervet. Itt jött a komoly munka, nyomtatható formába önteni a fejben csodásan festő képet. Csíkosat álmodtunk, eltologattuk a szavakat, sorokat egy tized milliméterrel, megbizonyosodva, hogy az ördög a részletekben bujkál, megküzdöttünk a magyar karaktereket nem tartalmazó betűtípusokkal, külön rajzolva meg az ékezeteket a hosszú ő-re és é-re.

Mivel elég összetett logisztikát terveztünk a boldogító napra (szállás, polgári és egyházi szertartás különböző helyeken) és a legtöbb barátunk nem ismerős a környéken, mindenképpen szerettünk volna egy kis útmutatót is, hogy mi, mikor, merre. Persze kérdések így is akadtak bőven, de talán megelőztünk pár kétségbeesett telefonhívást az amúgy is túlzsúfolt napon.

Pár évvel ezelőtt még volt egy idézetem, amit egyszer majd a meghívónkon szerettem volna látni, de végül túl átlagosnak éreztem, így keveredett egy francia dalszöveg (Edith Piaf: Sous le ciel de Paris) az útmutató elejére, szóval még az alapötlethez is hűek maradtunk.

IMG_2373b

2014_05_03_orsigeza_jegyes_kreativ_1025

Inkább csendes, megfigyelő típusok vagyunk mindketten a hitelesített kedvessel, de nem vagyunk túl komolyak, így olyan szöveget és stílust szerettünk volna, ami egyszerű, de barátságos és kicsit bohó.

Ugyanígy akartuk magunkat, kettőnket kifejezni a dekorációval is. Innentől kezdve a csíkok és a francia zászló színei (kék-fehér-piros) átvették felettünk a hatalmat. Sok kis részlet ezek mentén alakult ki, kiegészítve a helyszínt adó borászat és borétterem, a szőlőtőkék megkerülhetetlen hangulatával.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.