Hosszú évek álmodozása és több hónapos tervezés után végre belevágtunk a közös vállalkozásba. Az utolsó löketet a saját esküvőink szervezése adta, onnantól vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni: tervezni, vágni, ragasztani, betűtípust vadászni, rajzolni, festeni.

Az esküvőnél viszont sokkal régebbre nyúlik vissza az alkotás iránti vágyunk. Édesanyáink is folyton bütyköltek, bütykölnek, nem csoda, hogy mi is itt lyukadtunk ki. Tájépítész mérnökként végeztünk, így nekünk az egyetem is a kreatívkodásról szólt, és ahogy más szakon tanuló kedves évfolyamtársaink rendszeresen megjegyezték, mi mindig csak színeztünk.

A suliban lettünk barátok, a koliban pedig lakótársak. Az ötödik évre ketten maradtunk a szobában, ekkor értünk össze igazán. A diplomatervezés idején sztereóban retrózenét hallgattunk hajnali 3-kor, hogy ébren tartsuk magunkat, éjfélkor a Gellért-hegyen sétáltunk, hogy oxigént is kapjon az agyunk, alvás nélküli, egész éjjel tartó tervezés után takarítottunk, néha kicsit buliztunk is. 🙂

Boldogok voltunk és a diplomát övező stresszt leszámítva önfeledtek. Ezt szeretnénk újra átélni, hogy azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk, csak a kialvatlan éjszakákat mellőznénk. Itt, a blogon és a többi oldalunkon nyomon követhetitek szárnypróbálgatásainkat, beszámolunk a vállalkozás és a fejlődésünk olykor rögös, de remélhetőleg vidám és termékeny útjáról, megosztjuk a legfrissebb munkáinkat.

Nagyon sokan kérdezték már, hogy pontosan mit is jelent és honnan jött a nevünk. Szerettük volna, ha mindkettőnket szimbolizál, ha magában rejti a barátságunkat. Ezért választottunk egy latin növénynevet, hiszen az egyetem hozott össze minket, de persze az sem volt utolsó szempont, hogy egyszerű, könnyen megjegyezhető legyen és még jól is hangozzon. A Vinca magyarul meténg vagy télizöld, így bízunk benne, hogy a mi vállalkozásunk is örökkön zöldül majd.

Szeretettel: Erika és Orsi